2. évad, 1. Kellemetlen igazság

YeonJi pow

Pár hónappal később
  Amióta kiderült, hogy JunAh köpött be minket az Öreg királynak, DaeHyun-nak nagy nehezen sikerült feldolgoznia az egészet. A fiúkkal azt tanácsoltuk neki, hogy nézzen szét az itteni párduclányok között. Sokukkal megpróbálkozott egy kapcsolattal, de valahogy szegénynek sehogy sem jött össze a dolog. Szegénykém... Egy nap azonban amikor Szöul azon részén sétáltunk, ahol a párducok tanyája van, egy sikátorból egy kétségbeesett kiáltást és sírást hallottunk meg. YoungJae és DaeHyun odamentek megnézni mi az, majd az előbbi fiú visszajött, a másik pedig leguggolt egy hatalmas szemetes konténer mellett és beszélni kezdett valakihez.
 -Csak egy rémült lány az, DaeHyun ott maradt megvigasztalni. -sóhajtotta unottan.
 -Szerintem menjünk vissza. Dae meg majdcsak hazatalál valamikor. -fordított hátat YongGuk és elkezdett sétálni a visszavezető úton.
Követtük őt, de egy pillanatra még hátra néztem. Furcsa előérzetem támadt...

  Már sötétedett, vagyis este kilenc felé járhatott már, amikor az alvó ChoHee-t vettem fel a kezembe, hogy elinduljunk haza, Zelo meg a baba cuccait szedegette össze szorgosan a második emeleti nappaliban. Életem legjobb ötlete volt, hogy ideköltöztem Szöulba... Egyszer csak meghallottuk, hogy nyitódik a garázsajtó, pár perc múlva pedig szipogást és DaeHyun hangját, ahogy valakihez beszél. Az ajtó kinyílt és belépett rajta két személy. Ahogy sejtettem DaeHyun volt az, és egy idegen lány volt vele, aki halkan sírt. A fiú karját átdobta a lány vállán, és magához húzta.
 -Mi a.. -suttogta mellettem Marie.
 -YongGuk-hyung, jönnél egy perce, kérlek... -nézett komolyan a leader-re a fiú.
Félre vonultak a konyhába, ahol a lány leült az egyik székre a pultnál. Fél füllel hallgattam őket végig.
 -Gond van.. Szerintem hallgasd meg. -bólintott a fejével a lány felé.
 -Rendben. Akkor, halljuk... -fordult felé YongGuk.
 -Szóval.. izé... Egyik este az álmodtam, hogy egy vadmacskává változok át és, hogy otthon... mindenkit cafatokra tépek szét, és.. mikor felébredtem az egész ruhám véres volt... a bátyám, meg az anyukám ott hevert előttem halottan..... -fakadt ki, könnyei pedig jobban kezdtek záporozni. -Kérlek, segítsetek... Miféle szörnyeteg vagyok egyáltalán?! -kiáltotta elkeseredetten.
HimChan lassan kitessékelt mindenkit, beleértve engem is. Csak DaeHyun, YongGuk és az ismeretlen lány maradt bent.

Író pow

  Később kiderült, hogy a lány neve Shin MooRae, és a párduc lényét is újonnan fedezte fel, ami nemrég tört felszínre. Kapott egy szobát a fiúknál, mert nem merték elengedni úgy, hogy még nem tud igazán uralkodni magán. A lány egész nap az ágyában feküdt, ahonnan semmi áron sem akart kikelni, annyira megviselte, amit a családjával tett. Amíg jobban nem lett DaeHyun viselte gondját. Beszélgetett vele, próbálta jobb kedvre deríteni, és amikor csak kellett mellette volt. Egy nap a lány a saját lábán sétált fel a nappaliba, ahol DaeHyun a tv-t bámulta, JongUp pedig a bokszzsákon edzett. Álmosan nyitotta ki a második emelet ajtaját, a fiúk meglepetten néztek rá, miközben MooRae ásítozva dörzsölgette jobb kezével a szemét. A kanapén ülő fiú azonnal felpattant és a lányhoz lépdelt, hogy karjaiba zárja. Erősen szorította magához, amitől egy kicsit meghökkent MooRae. Végül ő is átfonta a fiú háta mögött kezeit és mosolyogva bújt hozzá...

YeonJi pow

  Vettem a bátorságot és egyedül hagytam a gyereket a fiúkkal, míg mi Marie-val elmentünk egy kényeztető masszázsra. A testem teljesen elgémberedett a szülés óta, és szükségem volt már egy kis kikapcsolódásra is.

Zelo pow

  Miután a lányok elmentek YongGuk félrehívott, fogalmam sincs miért. A bokszzsákhoz sétáltunk, ahol nekidőltem a falnak, Hyung pedig a zsákot kezdte lökdösni.
 -Mi lenne az? -kérdeztem.
 -Nem is tudom.. Nem tudom mit tehetnék... Még sosem volt példa arra a fajtánkban, hogy egy emberrel való kapcsolatból született volna egy utód. Olvastam már arról, hogy voltak ilyen románcok, de félvér gyerekről sehol sem volt szó. Úgy hogy valószínű ti vagytok az elsők e-téren.

 -Igen, és?
 -Olyan tüneteket észleltem, amik arra utalnak, hogy a te véredből örökölt többet a kis ChoHee... Gyorsabban fejlődik a megszokottnál, nem tudom ti észrevettétek-e már.
 -Nem igazán... -rántottam meg a vállam.
 -Alig múlt el egy éves és már idősebbnek néz ki, mint egy három éves kisgyerek. -lökött erősebbet a zsákon. -És nem tudom megmagyarázni miért van ez... -túrt tanácstalanul a hajába.

YeonJi pow

  Mikor végeztünk, beültünk egy taxiba, hogy visszakocsikázzunk a párductanyára. Útközben Marie elég sokat beszélt, így nem figyeltem igazán arra, hogy mit mond. Azonban egy mondatja megütötte a fülem.
 -Hallod.. Kicsit fura nekem ez az egész. ChoHee kicsit mintha nagyobb lenne az átlagnál, és mintha idősebb lenne a koránál.. Nem gondolod? -nézett rám mosolyogva.
Magamban eltöprengtem. Éppen hogy csak egy éves, és már rendesen jár, futkározik, és megállás nélkül, folyamatosan beszél. Kicsit úgy éreztem magam, mint az Alkonyatban Bella... Mikor odaértünk, a nappaliban engem is félrehívott YongGuk oppa. Lementünk a garázsba, addig ChoHee-t rábíztam Marie-ra.

Marie pow

  Egy kicsit magamra maradtam barátnőm kislányával, akivel eljátszadoztam. A haját két copfba kötöttem fel, fufruját pedig szépen kifésültem. Hirtelen a telefonom hangja zavart meg, felálltam a kanapéról és odamentem a konyhapulthoz, ahol hagytam a készüléket. Egy sms...

Szeretlek~ :3

 -Istenem ez a fiú. -nevettem.
Egy épületben vagyunk, bármikor feljöhetne, hogy elmondja ezt, de nem. Üzenetben könnyebb és kényelmesebb. A lustaság nagy úr.. Mikor megfordultam, hogy megnézzem mi van ChoHee-vel, a padlón egy kicsi, hempergőző vadmacskát pillantottam meg. Ijedtemben felsikítottam, és hátrálni kezdtem.
 -Segítség! -kiáltottam, mire JongUp rontott be az ajtón.
Aggódva körbe nézett, ám amikor megpillantotta a vidáman játszó macskát arcvonásai ellazultak, és felvette a földről.
 -Tedd le! Meg fog harapni, és a végén még elkapsz valamit tőle! -mutattam rá remegő ujjammal.
 -Tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez a nap.. -sóhajtotta. -Marie, nem kell félned.. ez itt ChoHee.
 -Hogy ki..?

Abban a minutumban abból a valamiből ismét ChoHee lett a szemem láttára. Teljesen ledöbbentem. A fiú megpróbálta megmagyarázni a helyzetet, de meg sem hallgattam. Kirohantam a házból, egyenesen az utcára. Ameddig a lábam bírta futottam, és csak futottam. Aztán egy konténer mellett megálltam, és a hideg betonra rogytam. Mi az, hogy YeonJi lánya hópárduc, és hogy ők is azok...?