Még aznap este is csak a csókunkon járt az eszem. Nem tudtam, hogy elmondjam-e Marie-nak vagy tartsam titokban. Azzal a gondolattal feküdtem le aludni, hogy majd holnap reggel munkába menet mindenről beszámolok neki.
Nem sokkal elalvásom után egy álom kúszott csendesen a fejembe. Éppen zuhanyoztam. Háttal álltam az ajtónak, úgy dúdolgattam csukott szemmel. Csak akkor vettem észre, hogy valaki bejött, amikor hideg kezek értek hátamhoz. Megborzongtam a hirtelen jött érzésre, majd hátra fordultam. Ott állt velem szemben Zelo és kajánul vigyorgott rám. Egyik ujját végig húzta oldalamon, azután ruhástul beállt a víz alá. Csak egy fehér ing és egy farmer volt rajta. Inge pillanatok alatt tapadt rá vizes bőrére. Nem tagadom, tetszett, amit láttam. Keze közé fogta arcom és egy csókot lehelt ajkaimra, majd nyakam kezdte el lágy puszikkal ellepni. Lehámoztam róla az időközben szétázott, fehér anyagot, majd elhajítottam azt. Mikor fogával beharapta picit a bőröm felsóhajtottam, ami még több bátorságot adott a fiúnak. Kezei lecsúsztak oldalamon, majd belemarkolt fenekembe....
Minden egyes nap meglátogatott álmomban a fiú. Mindegyik ilyen... erotikus volt.....
*cirip cirip* Na szóval, mindegyik ilyesmi volt, csak más-más körülmények között.
Konyhapult, kanapé, ágy, lépcső... Mikor sorban elmesélgettem mindent Marie-nak, szegény lány köpni-nyelni nem tudott. Párszor hozzá tette, hogy azért megnézné magának ezt a Zelo gyereket, de erősen tiltakoztam, így rám hagyta a dolgot.
Egy téli nap, munka után sétára indultam. A közeli Gyeongbokgung palota parkjába mentem. Hideg szél fújt, s már a Nap is lemenőben volt. A kabátomat összébb húztam magamon, és vastag sálamba temettem az arcom. Egy kisfiú szaladt el mellettem, aki egyenest anyukájához rohant.
-Anyu, nézd! Kacsák...! -mutatott a fodrozódó víz felé, amin egy kacsa mama úszott négy kicsinyével.
Mosolyogva néztem végig a kis jelenetet, majd tovább sétáltam. Unottan néztem, ahogy az apró köveket rugdostam, amikor egy cipőt pillantottam meg magam előtt. Felnéztem a lábbeli tulajdonosára, majd sóhajtva tovább sétáltam lehajtott fejjel. Mikor mellette haladtam el, hirtelen megragadta a karom. Visszafordultam, és értetlenül néztem a fiúra. Kihúztam kezem a szorításából, és sietősre vettem a lépéseimet. Puffogtam egyet, és megálltam. Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon, mire ijedtemben megrezzentem. Már éppen mondani akartam Zelonak, hogy hagyjon békén, azonban ő gyorsabb volt nálam.
-Mutatnom kell valamit...
Megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni. Meglepetten néztem le összekulcsolt kezeinkre, ami miatt kellemes melegség járt át. Mikor elértünk ahhoz a házhoz, ahol lakom értetlenül néztem fel a fiúra. A lift helyett lépcsőztünk, majd az ajtót kulcs nélkül kinyitotta. Ezt meg hogy..?! De hát bezártam mielőtt elmentem volna itthonról...! Vagy mégsem?
Egészen a nappali közepéig húzott. Intett, hogy várjam meg ott, azután felsétált a galériába. Pár perc után hangos zaj jött fentről, s az ütő is megállt bennem, amikor megláttam a hópárducot, amint lépcső tetejéről néz rám. Azt hittem összeesek ott helyben. Hátráltam pár lépést, mire a macska csak lelépdelt a galériából, és megállt nem messze tőlem.
-Zelo, bújj elő... -próbáltam elviccelni a dolgot, miközben reménykedve vártam, hogy a fiú előjön.
Kínomban már nevettem, azonban a testem ugyanúgy remegett, mint a nyárfa levél.
-Choi JunHong! Ne szórakozz, hallod...?! -váltottam kicsit komolyabb hangnemre.
-Én vagyok az... -nézett rám a hópárduc.
Kijelentése teljesen lesokkolt, villámcsapásként ért. -Az.. nem lehet...
Sarkon fordultam, hogy elrohanjak, de alig léptem pár lépést, a fiú mögöttem termett, és hátulról ölelt át. Annyira hihetetlen az egész... Egyszerűen nem jutott el a tudatomig, nem bírtam felfogni. Az elmúlt napokban minden erről bizonygatott. Valahogy mélyen magamban már tudtam, éreztem, hogy ez igaz. De, most, így szembesülve ezzel nem tudom hova rakni a dolgot. Azok az álmok... A furcsa dolgok, amik nemrég kezdődtek el...
Megfordultam, és végig néztem a fiún, miközben szemeim egyre csak megteltek könnyel. Felsőteste fedetlen volt, csak egy farmer volt rajta. Szipogva bújtam oda hozzá. Mellkasába fúrtam a fejem, s csendben pityeregni kezdtem. Szótlanul állt és a hátamat simogatta, állát pedig fejemre tette...
Attól kezdve, amikor álmomban vagy bármikor is meglátogatott a párduc, már nem féltem tőle, de még mindig furcsán álltam a dologhoz. Közelebb engedtem magamhoz, azonban a közvetlen közelében kényelmetlenül éreztem magam. Az Akadémián is jópár tanár úgy könyvelt el magában, hogy ha páros tánc van, akkor az én páromnak mindenképpen Zelo-nak kell lennie. Mondhatom szép... Éppen egy ilyen óra végén jött oda hozzám a tánctanár és a fiút is odahívta.
-Na srácok... Arról lenne szó, hogy a közel jövőben lesz egy bemutatója az Akadémiának. A főnökkel úgy gondoljuk, hogy ti ketten felléphetnétek ezen a kis eseményen. Hálásak lennénk érte. Szóval?
Zelo azonnal rábólintott, én viszont nem tudtam mit mondhatnék. Az egyik felem azt súgta, hogy ne tegyem; a másik viszont arra buzdított, hogy már pedig nekem el kell mennem erre a bemutatóra. Kis habozás után kinyögtem egy halk igent, mire a tanár mindkettőnket egy nagy ölelésben részesített. De csakis a seonsaengnim, és a Joy Dance kedvéért...
