-Reméljük minél hamarabb felébred, és végre nyugtunk lesz.
-Úgy legyen.
-------------------
YoungJae odament Marie-hoz, és ujjait nyakára téve nézte meg van-e a lánynak pulzusa. Szomorú, lemondó tekintettel nézett végig mindannyiunkon. Vége.. Nincs többé...
--------------------------------------------------
-Azt hittem meghaltál! Érted?! Hogy lehettél olyan felelőtlen és meggondolatlan, hogy csak úgy ShinJae elé rohantál?! Fogalmam sem volt, mit tehetnék! Erre kiderült, hogy mégis csak élsz, és erre a saját legjobb barátnődet meg akarod fojtani! Térj észhez Marie Jones!
-Én.. Én.. Nem akartam...!
YeonJi pow
Marie átváltozása utána azonnal haza utaztunk, és azóta minden nap a lány kirohanásaitól volt hangos. Ha hozzá mertem szólni, képes volt nekem is nekem jönni. Egyedül JongUp-ra hallgatott, mint teremtőjére. Érzékenyebb, indulatosabb és hirtelen haragú lett. Rá se ismertem az akkori barátnőmre, akivel órákat tudtunk beszélgetni megállás nélkül, és a kedvenceink számaira tomboltunk, de ez most már nem Ő.. ChoHee egyenesen félt tőle, így miután megint munkába álltam csakis MooRae-re tudtam rábízni kislányomat. Igen.. megint dolgozom, most már teljes időben. Van, hogy otthonról szervezek meg mindent, de van, hogy nyolc órás műszakban bent vagyok, és papírokat nyálazok át ide-oda rohangálva.
Éppen egy ilyen nap után tartottam haza, amikor megállt mellettem egy fekete Hyundai. Megálltam és mosolyogva néztem, ahogy lehúzódik a vezetőülés felőli, besötétített ablak. HimChan nézett vissza rám.
-Pattanj be! -intett egyet fejével.
Beültem mellé az anyósülésre és el is indultunk. Kényelembe helyeztem magam, és hátra döntöttem a fejemet egy hangosat sóhajtva.
-Valami baj van? -nézett rám, majd vissza az útra.
-Papír papír hátán, és tudod.. Marie...
-Már megint mit csinált? -komorult el.
-Reggel átvittem hozzátok ChoHee-t, hogy és éppen MooRae-vel beszélgettünk a nagy kanapén ülve, amikor beállt az ajtóba és lenézően odaszólt nekem, hogy idézem: "Na már megint jöttél becsicskáztatni minket? Hord már el magad, még ha fáj is! Ne mást csicskáztass!" Nem tudom mi lett vele... -néztem ki az ablakon.
-Mi sem tudjuk, hidd el..
-Inkább beszéljünk valami másról... Hová is megyünk most? -erőltettem egy mosolyt a fiú felé.
-Meglepetés. -vigyorgott, miközben megálltunk egy zebránál, hogy átengedjünk pár iskolást.
-Ne már! Mond már el. -csaptam a vállára.
-Csak annyit, hogy.. Ugye a kedvenc bandád most a 100% és a BTOB??
-Igen, miért..? -néztem rá értetlenül. -Na neee~ Ez most komoly?! -sikkantottam fel.
-És ugye a kedvenc tagjaid SangHoon, SungJae és IlHoon? -mosolygott sejtetően, amikor végre elindultunk.
-Micsoda?! Ezt mind honnan tudod?! És és.. Nem vagy igaz! Nem hiszlek el! -kezdtem el a plüss ülést karmolgatni alattam.
Körülbelül egy őrjítő tíz perc múlva megérkeztünk egy a Han folyó partján lévő színpad szerűséghez. Már sötétedett. És akkor hirtelen kigyulladt a színpadon lévő összes fény. Ámuldozva néztem, ahogy a két oldalán színes vízsugarak törtek az ég felé. Az üveg kupola szétnyílt, és feltűnt három feketébe öltözött fiú, kezükben egy-pálca. Előttük pedig dobok helyezkedett el. Hangos zene, pontosabban mennydörgés szólalt meg, amik majdnem elsöpörtek, mint egy hullám. Közelebb léptem pár lépést, mire a három ismeretlen nanta-zni kezdett. A dobok tetejéről fel-fel csapódó vizet is halványan beszínezte a rá szűrődő fény. A fiúk egyenként is bemutatták a tudásukat pár darab szólóval. Aztán véget ért a csodálatos nanta koncert. Tapsviharban törtem ki, és csillogó szemekkel vártam, hogy a három ismeretlen felnézzem rám. Ugyanis pont úgy voltak megvilágítva, hogy nem láttam rendesen az arcukat. Az egyikük előrébb lépett a doboktól és ismét hangos ritmus csapta meg a fülem. A magas, vékony fiú táncolásba kezdett nekem háttal, majd egy váratlan pillanatban előre fordult és széttépte a felsőjét. Önkívületi állapotban nyúltam felé, miközben egy sóhaj szökött fel a torkomból. HimChan pedig csak jóízűen kuncogott rajtam. Hátra sétált, mire a másik kettő megindult előre. Egy eszméletlen hiphop show-t mutattak be. Teli tutting-al, popping-al, és egyéb elkápráztató mozdulatokkal. Jött a következő szám, és immáron hárman kezdtek el hibátlanul egyszerre mozogni. Észre sem vettem, hogy eltátott szájjal bámulom őket, csak amikor HimChan alulról feltolta az állam.
-Még a végén belerepül egy légy a szép kis szádba. -hajolt a fülemhez, hogy halljam is, amit mond.
Beálltak a végpózba, és a lehető legtöbb fény rám szegeződött, amitől szó szerint kiégett a retinám. Váratlanul hangos nevetést hallottam meg. Megráztam a fejem és akkor jutott el a tudatomig, hogy már leoltódott a lámpák egy része, és a párduc fiú a hasát fogja a röhögéstől.
-Ne haragudjatok rá, csak életében először volt szerintem ilyen koncerten. -mosolygott a három fiúra, akik időközben odajöttek.
Tányérnyi nagyságúra nőttek a szemeim, és szóhoz se jutottam, csak makogni tudtam.
-Sa.. SangHoon...? És és... IlHoon..? Sung.. Jae?! Ugye nem álmodom?
-Annyeong haseyo! -hajoltak meg egyszerre.
-Isten király vagy Oppa! -ugrottam HimChan nyakába, aki megveregette a hátamat.
-Azért ennyire ne szeress.. -szedett le magáról.
Oldalról átkarolt és a kezemet kezdte simogatni, miközben a fiúk ittak. Eléggé ki voltak merülve a rögtönzött koncerttől.
-Hogy tetszett, YeonJi? -mosolygott rám SungJae. Úr isten, tudja a nevem!
-Szóhoz sem jutok, és és.. ezt mind csak miattam? -néztem végig rajtuk csillogó szemekkel.
-Egy rajongóért mindent. -mondták kórusban.
-Jongmal kamsahamnida!* -hajoltam meg kilencven fokban úgy, hogy a hajam a cipőjüket súrolta.
-Jaj, ne köszönd. Semmiség. -legyezgetett IlHoon.
-De nem tudjátok, hogy ez nekem mennyit jelent. Egy fellépésre sem tudtam elmenni, mert Bostonból fárasztó lett volna elutazni még Amerikán belül is, nem még Ázsiába eljönni, vagy Európába. És most...Teljesülhetett az álmom. Nagyon hálás vagyok. -hajoltam meg ismét.
-Ne nekünk hálálkodj, hanem a barátodnak. HimChan-nak. -biccentett az említett felé IlHoon.
-De.. hogyan? Hogy tudtad ezt megszervezni, és egyáltalán erre rávenni a fiúkat? -csimpaszkodtam a karjára, mint egy kis majom.
-Meg vannak a kapcsolataim, és a BTOB-vel jó barátok vagyunk egy ideje. -kacsintott.
-Mióta? És és.. érted na.
-Körülbelül 2-3 éve már, hogy találkoztunk egy fehér tigris falkával. Köztük volt MinHyuk, IlHoon, és SungJae is.
-A többiek nem alakváltók, de ugyan úgy tudnak a fajtánkról, és elfogadják, hogy mik is vagyunk. -fejezte be HimChan mondatát SungJae.
-De ti, hogy jöttök a képbe? -pislogtam értetlenül.
-A 100%-ból mindannyian alakváltók vagyunk. Pontosabban hiúzok. A rajongók nem tudják ezt, még a kiadónál sem. Csak a szűk baráti és családi körünk. Úgy hogy te egy kivételes személy vagy. -bólogatott SangHoon.
-Ne mááár~ -nőttek kétszeresére a szemeim. -Még milyen fajokról nem tudok? -néztem összevont szemöldökkel HimChan-ra.
-Sok mindent nem tudsz még kicsi lány. -borzolta össze a hajamat.
A fiúkkal beültünk a folyó partján egy kávézóba, és egészen késő estig elbeszélgettük az időt. Szó volt a fiúk munkájáról, az ildoságról, és még sok másról... Időközben SangHoon összegombolta a felsőjét, mert látta, hogy elég feltűnően bámulom. De hát mit tehettem volna, ha olyan jó teste van? Körülbelül tíz óra felé úgy döntött a három fiú, hogy elindulnak vissza a dorm-jukba. Egy ölelés után sorban mindegyikük taxiba ült, és már csak a távolodó alakjukat láthattam.
A Han folyó partján sétálgattunk tovább az alig kivilágított járdán. Pár percig szótlanul élveztük a város zaját.
-Istenem... -sóhajtottam. -Nem is tudom, hogy háláljam ezt meg neked. -pillantottam a szemem sarkából HimChan-ra, miközben zsebre vágtam a kezeim.
-Tényleg nem kell meghálálnod. Semmiség az egész.
-De..
-Nekem az bőven elég volt, hogy boldognak láttalak végre. Ami engem is azzá tett... -állt meg, és fordított maga felé.
Elmosolyodtam és csoki barna szemeibe pillantottam, amik csillogtak az örömtől. Megsimítottam az arcát, majd folytattam a sétálást, miközben a köveket rugdostam. Hirtelen a fiú figyelmeztető kiáltását hallottam meg magam mögül aztán már a földön feküdtem, felettem egy hópárduccal.
-Marie, szállj már le rólam! -lökdöstem a nagymacskát, de az még erősebben a betonra nyomott. -Nem hallod?! -rivalltam rá.
-Mindent tönkre tettél.. -kúszott elmémbe a lány hangja. -Az egész a te hibád...
Egyszeriben éles fájdalmat éreztem meg a mellkasomban, és a tüdőmben rekedt a levegő. Kínos csend lepett el mindent. HimChan lefagyva nézte végig, ahogyan a párduc kihúzza belőlem karmait, majd a bozótba veti magát, és eltűnik A pólómon forró nedvesség áradt szét, a szemembe pedig könnyek gyűltek. Tényleg.. képes volt.. ezt tenni velem...? Aztán képszakadás, minden elsötétült...
Éppen egy ilyen nap után tartottam haza, amikor megállt mellettem egy fekete Hyundai. Megálltam és mosolyogva néztem, ahogy lehúzódik a vezetőülés felőli, besötétített ablak. HimChan nézett vissza rám.
-Pattanj be! -intett egyet fejével.
Beültem mellé az anyósülésre és el is indultunk. Kényelembe helyeztem magam, és hátra döntöttem a fejemet egy hangosat sóhajtva.
-Valami baj van? -nézett rám, majd vissza az útra.
-Papír papír hátán, és tudod.. Marie...
-Már megint mit csinált? -komorult el.
-Reggel átvittem hozzátok ChoHee-t, hogy és éppen MooRae-vel beszélgettünk a nagy kanapén ülve, amikor beállt az ajtóba és lenézően odaszólt nekem, hogy idézem: "Na már megint jöttél becsicskáztatni minket? Hord már el magad, még ha fáj is! Ne mást csicskáztass!" Nem tudom mi lett vele... -néztem ki az ablakon.
-Mi sem tudjuk, hidd el..
-Inkább beszéljünk valami másról... Hová is megyünk most? -erőltettem egy mosolyt a fiú felé.
-Meglepetés. -vigyorgott, miközben megálltunk egy zebránál, hogy átengedjünk pár iskolást.
-Ne már! Mond már el. -csaptam a vállára.-Csak annyit, hogy.. Ugye a kedvenc bandád most a 100% és a BTOB??
-Igen, miért..? -néztem rá értetlenül. -Na neee~ Ez most komoly?! -sikkantottam fel.
-És ugye a kedvenc tagjaid SangHoon, SungJae és IlHoon? -mosolygott sejtetően, amikor végre elindultunk.
-Micsoda?! Ezt mind honnan tudod?! És és.. Nem vagy igaz! Nem hiszlek el! -kezdtem el a plüss ülést karmolgatni alattam.
Körülbelül egy őrjítő tíz perc múlva megérkeztünk egy a Han folyó partján lévő színpad szerűséghez. Már sötétedett. És akkor hirtelen kigyulladt a színpadon lévő összes fény. Ámuldozva néztem, ahogy a két oldalán színes vízsugarak törtek az ég felé. Az üveg kupola szétnyílt, és feltűnt három feketébe öltözött fiú, kezükben egy-pálca. Előttük pedig dobok helyezkedett el. Hangos zene, pontosabban mennydörgés szólalt meg, amik majdnem elsöpörtek, mint egy hullám. Közelebb léptem pár lépést, mire a három ismeretlen nanta-zni kezdett. A dobok tetejéről fel-fel csapódó vizet is halványan beszínezte a rá szűrődő fény. A fiúk egyenként is bemutatták a tudásukat pár darab szólóval. Aztán véget ért a csodálatos nanta koncert. Tapsviharban törtem ki, és csillogó szemekkel vártam, hogy a három ismeretlen felnézzem rám. Ugyanis pont úgy voltak megvilágítva, hogy nem láttam rendesen az arcukat. Az egyikük előrébb lépett a doboktól és ismét hangos ritmus csapta meg a fülem. A magas, vékony fiú táncolásba kezdett nekem háttal, majd egy váratlan pillanatban előre fordult és széttépte a felsőjét. Önkívületi állapotban nyúltam felé, miközben egy sóhaj szökött fel a torkomból. HimChan pedig csak jóízűen kuncogott rajtam. Hátra sétált, mire a másik kettő megindult előre. Egy eszméletlen hiphop show-t mutattak be. Teli tutting-al, popping-al, és egyéb elkápráztató mozdulatokkal. Jött a következő szám, és immáron hárman kezdtek el hibátlanul egyszerre mozogni. Észre sem vettem, hogy eltátott szájjal bámulom őket, csak amikor HimChan alulról feltolta az állam.
-Még a végén belerepül egy légy a szép kis szádba. -hajolt a fülemhez, hogy halljam is, amit mond.
Beálltak a végpózba, és a lehető legtöbb fény rám szegeződött, amitől szó szerint kiégett a retinám. Váratlanul hangos nevetést hallottam meg. Megráztam a fejem és akkor jutott el a tudatomig, hogy már leoltódott a lámpák egy része, és a párduc fiú a hasát fogja a röhögéstől.
-Ne haragudjatok rá, csak életében először volt szerintem ilyen koncerten. -mosolygott a három fiúra, akik időközben odajöttek.
Tányérnyi nagyságúra nőttek a szemeim, és szóhoz se jutottam, csak makogni tudtam.
-Sa.. SangHoon...? És és... IlHoon..? Sung.. Jae?! Ugye nem álmodom?
-Annyeong haseyo! -hajoltak meg egyszerre.
-Isten király vagy Oppa! -ugrottam HimChan nyakába, aki megveregette a hátamat.
-Azért ennyire ne szeress.. -szedett le magáról.
Oldalról átkarolt és a kezemet kezdte simogatni, miközben a fiúk ittak. Eléggé ki voltak merülve a rögtönzött koncerttől.
-Hogy tetszett, YeonJi? -mosolygott rám SungJae. Úr isten, tudja a nevem!
-Szóhoz sem jutok, és és.. ezt mind csak miattam? -néztem végig rajtuk csillogó szemekkel.
-Egy rajongóért mindent. -mondták kórusban.
-Jongmal kamsahamnida!* -hajoltam meg kilencven fokban úgy, hogy a hajam a cipőjüket súrolta.
-Jaj, ne köszönd. Semmiség. -legyezgetett IlHoon.
-De nem tudjátok, hogy ez nekem mennyit jelent. Egy fellépésre sem tudtam elmenni, mert Bostonból fárasztó lett volna elutazni még Amerikán belül is, nem még Ázsiába eljönni, vagy Európába. És most...Teljesülhetett az álmom. Nagyon hálás vagyok. -hajoltam meg ismét.
-Ne nekünk hálálkodj, hanem a barátodnak. HimChan-nak. -biccentett az említett felé IlHoon.
-De.. hogyan? Hogy tudtad ezt megszervezni, és egyáltalán erre rávenni a fiúkat? -csimpaszkodtam a karjára, mint egy kis majom.
-Meg vannak a kapcsolataim, és a BTOB-vel jó barátok vagyunk egy ideje. -kacsintott.
-Mióta? És és.. érted na.
-Körülbelül 2-3 éve már, hogy találkoztunk egy fehér tigris falkával. Köztük volt MinHyuk, IlHoon, és SungJae is.
-A többiek nem alakváltók, de ugyan úgy tudnak a fajtánkról, és elfogadják, hogy mik is vagyunk. -fejezte be HimChan mondatát SungJae.
-De ti, hogy jöttök a képbe? -pislogtam értetlenül.
-A 100%-ból mindannyian alakváltók vagyunk. Pontosabban hiúzok. A rajongók nem tudják ezt, még a kiadónál sem. Csak a szűk baráti és családi körünk. Úgy hogy te egy kivételes személy vagy. -bólogatott SangHoon.
-Ne mááár~ -nőttek kétszeresére a szemeim. -Még milyen fajokról nem tudok? -néztem összevont szemöldökkel HimChan-ra.
-Sok mindent nem tudsz még kicsi lány. -borzolta össze a hajamat.
A fiúkkal beültünk a folyó partján egy kávézóba, és egészen késő estig elbeszélgettük az időt. Szó volt a fiúk munkájáról, az ildoságról, és még sok másról... Időközben SangHoon összegombolta a felsőjét, mert látta, hogy elég feltűnően bámulom. De hát mit tehettem volna, ha olyan jó teste van? Körülbelül tíz óra felé úgy döntött a három fiú, hogy elindulnak vissza a dorm-jukba. Egy ölelés után sorban mindegyikük taxiba ült, és már csak a távolodó alakjukat láthattam.
A Han folyó partján sétálgattunk tovább az alig kivilágított járdán. Pár percig szótlanul élveztük a város zaját.
-Istenem... -sóhajtottam. -Nem is tudom, hogy háláljam ezt meg neked. -pillantottam a szemem sarkából HimChan-ra, miközben zsebre vágtam a kezeim.
-Tényleg nem kell meghálálnod. Semmiség az egész.
-De..
-Nekem az bőven elég volt, hogy boldognak láttalak végre. Ami engem is azzá tett... -állt meg, és fordított maga felé.
Elmosolyodtam és csoki barna szemeibe pillantottam, amik csillogtak az örömtől. Megsimítottam az arcát, majd folytattam a sétálást, miközben a köveket rugdostam. Hirtelen a fiú figyelmeztető kiáltását hallottam meg magam mögül aztán már a földön feküdtem, felettem egy hópárduccal.
-Marie, szállj már le rólam! -lökdöstem a nagymacskát, de az még erősebben a betonra nyomott. -Nem hallod?! -rivalltam rá.
-Mindent tönkre tettél.. -kúszott elmémbe a lány hangja. -Az egész a te hibád...
Egyszeriben éles fájdalmat éreztem meg a mellkasomban, és a tüdőmben rekedt a levegő. Kínos csend lepett el mindent. HimChan lefagyva nézte végig, ahogyan a párduc kihúzza belőlem karmait, majd a bozótba veti magát, és eltűnik A pólómon forró nedvesség áradt szét, a szemembe pedig könnyek gyűltek. Tényleg.. képes volt.. ezt tenni velem...? Aztán képszakadás, minden elsötétült...
