-Jagiya!
A nyakamba borult, mint egy öt éves és szorongatni kezdett. Karjaimat körbefontam rajta és mellkasába fúrtam a fejem. Nem is tudom, de... valahogy érzem, hogy egyre jobban kezdem megszeretni. Magamba szívtam jellegzetes illatát, amit egyszerűen imádtam, és mosolyogni kezdtem. Pár percen keresztül még egymást öleltük, majd elváltam tőle és a padlóra néztem, amin kis tócsákban volt az imént eldobott víz. Zelo megvakarta a tarkóját, és gyorsan elszaladt egy felmosóért. Nekiállt felmosni, de nem bírtam nézni, ahogy ügyetlenkedik. Elvettem tőle és az üveget felvéve hozzáfogtam eltüntetni a kiömlött hűsítőt. Miután végeztem a felmosót nekitámasztottam a konyhapultnak. A fiú odajött és a felmosóval együtt eltűnt. Elkezdtem a hifit babrálgatni, és amikor sikerült beüzemelni, egy kissé hiphop-osabb Timbaland számot adott be.
Eleinte csak a lábammal, és az ujjaimmal doboltam, utána a testem magától kezdett el mozogni. A lehető legtöbb irányba tekertem magam, mozdulataim feszesek, tüzesek voltak. Kiélveztem minden egyes ütemet, taktust. A ritmus hulláma elragadott, így átadtam mindenem a zenének teljes egészében. A testem beszélt helyettem... Egyszer csak két kezet éreztem meg a csípőmön, aztán Zelo szembefordított magával. Magamban meglepődtem, hogy mennyire összhangban mozgunk, és hogy a lépések csak úgy jöttek maguktól. Fél szemmel a tükörben néztem kettőnket a túlfűtött tánc közben. Tetszett látvány, nem tagadom. Hátrahajoltam, a fiú pedig ujjait végighúzta mellkasomon, aztán le a hasamon, ahol keze megállapodott, és visszarántott maga elé. Arcomon éreztem forró leheletét, ami pőre bőröm szinte perzselte. A szívem épp hogy csak nem tőrt ki a helyéről, annyira szaporán vert. Egyik kezével eltúrt az arcomból egy kósza hajtincset és lágyan, érzékien megcsókolt. Ujjaimmal végig szántottam sűrű, kék tincseit és közelebb húztam magamhoz, hogy elmélyítsem csókunkat. Egyre türelmetlenebbek lettünk, egyre jobban akartuk egymást. Nyelveink szó szerint csatáztak. Lassan kezdtünk el a lépcsőház felé dülöngélni. Zelo kirúgta a lábával a lépcsőház ajtaját. Pingvinjárással lementünk az első emeletre. Ott megpróbáltunk keresni egy üres szobát, de amikor az elsőbe benyitottunk, pechünkre már volt bent egy épp egymást faló pár. Belekuncogtunk a csókba, de azt meg nem szakítva mentünk tovább, miután halkan becsuktuk a már foglalt szoba ajtaját. A következő szobával már szerencsésebben jártunk, üres volt. Halkan bezárta mögöttünk a barna falapot. Amint elértük a hálószobát, fenekemnél fogva felemelt, én pedig lábaimmal kulcsoltam át derekát. Komótosan rádőltünk az ágyra, és felém emelkedett. Elkezdte kigombolni, majd megszabadított bézs színű blúzomtól, amit elhajított a helyiség egyik sarkába. Kibújtattam lila pólójából, amit a blúzom mellé dobtam. Nyakamat, kulcscsontomat kezdte ellepni apró puszikkal. Egyik kezemmel felsőtestét, és kezdetleges izmait kezdtem simogatni, míg a másikkal hátát karmolgattam. Amikor fogával összeharapta a nyakamon a bőrt akaratlanul is felsóhajtottam. Észrevétlenül szedte le rólam fekete farmerem, ami ugyan ott végezte, mint az előbbi ruhadarabok. Pár perc múlva már ádámkosztümben feküdtünk a hatalmas francia ágyon. Az elmémet elfedte egy köd, ami nem engedte, hogy ésszerűen tudjak gondolkodni, de abban a pillanatban valahogy nem is akartam. Csak azt szerettem volna, hogy minél közelebb tudhassam magamhoz Zelo-t. Testünkről patakokban folyt a verejték, és igen. Megtettük. Nem érdekelt, hogy jelenleg pont a párducok egyik fő szabályát szegjük meg. Fáradtan hanyatlott rám, miközben szapora légzését próbálta rendbe hozni. A maradék erőmmel átöleltem testét, és úgy mosolyogtam, mint a vadalma. Egyre biztosabb voltam abban, hogy... Szeretem..... Az öröm okozta kimerültségben hamar elszunnyadtunk, és egymás karjaiban tértünk nyugovóra.
Amikor felébredtem oldalamról hátamra fordultam, és aprókat pislogva nyújtóztattam ki elgémberedett végtagjaimat. Megvakartam a nyakamat, majd egy óriásit ásítottam. Lecsuktam pilláimat és visszaemlékeztem az álmomra, amiben egy romantikus napot töltöttem el Zelo-val. Ahogy kettesben a zenére hangolva mozogtunk, aztán.. amikor szeretkeztünk.... Megmosolyogtam a gondolatot, aztán lassan kinyitottam a szemem és meglepődve vettem tudomásul, hogy nem otthon vagyok, a saját ágyamban. Szóval akkor... Oldalra fordítottam a fejem, és egy édesen alvó kékséggel találtam szembe magam. ..még sem volt álom. Felé fordultam teljes testemmel, s ujjaimmal végig pásztáztam hibátlan arcának minden szegletét. Az ajkait, állkapcsát, szemeit... Egyszer csak nyammogni kezdett, majd az épp szájánál járó mutatóujjamra harapott, és kipattantak hatalmas lélektükrei. Kuncogtam egy kicsit, azután magához húzott. Mellkasára tettem a fejem, és hasát kezdtem cirógatni, ő pedig nyomott egy puszit a hajamra.
Kettőnkön kívül senki sem tudott a kis kalandunkról. YongGuk egy az egyben eltiltott volna minket egymástól, ismervén azt, hogy mennyire ragaszkodik a szabályokhoz. Amik persze azért vannak, hogy megszegjük őket. Pár napig nem tudtam elmenni a fiúkhoz, mert előléptettek, így több és nehezebb munkát kaptam. Természetesen a fizetésem is nagyobb összeg volt. Azóta már nem tartózkodom a gondolattól, hogy Zelo barátnője vagyok. És egyáltalán nem érdekel, hogy ő más, mint én...
Ma délután érkezik meg Marie repülője. Munka után otthon vettem egy gyors zuhanyt, és kocsiba ültem. Útközben írtam neki egy sms-t, hogy egy Audi TT-t keressen. Amikor odaértem az Incheon reptérre, leparkoltam és az autóban ülve vártam barátnőm érkezését. Öt percenként az órámra néztem, végül unalmamban bekapcsoltam egy kis zenét. Annyira beleéltem magam, hogy amikor az ablakon kopogtak, azt hittem ott halok meg szívrohamban. Miután lenyugtattam magam kiszálltam és bedobtam a bőröndjét a csomagtartóba.
-Na pattanj be. Megmutatom neked Szöult. -kacsintottam rá, majd beültünk és már indultunk is.
-De jól megy valakinek. -tapizta Marie a műszerfalat, amire válaszul csak kuncogni kezdtem.
Elmentünk megnézni az idolok kiadóit, a Namsan Tower-t és a Banpo hidat is. Estére még be akartam tervezni, hogy megnézzük az Akadémiát, de mindketten elfáradtunk a nap végére. Engem a sok munka, Marie-t pedig az utazás merítette ki. A barátnőm felolvasott egy címet, de a cetlit azonnal ki is dobtam a lehúzott ablakon.
-Szó sem lehet arról, hogy egy másik lakásban aludj. Nálam laksz, amíg itt leszel, és kész. Erről nem nyitok vitát. -mosolyogtam, miközben az utat figyeltem, és hazafelé vettem az irányt.
Otthon felvittem a galériába a Jones lány cuccait, majd megmutattam neki, hogy mi hol van.
-Nos, akkor nyugodtan elmehetsz zuhanyozni. Addig én csinálok egy gyors vacsorát. Rendben? Oké.
Szegény lányt nem hagytam szóhoz jutni sem. Egy árva hang nélkül sétált be a fürdőszobába, és mire kijött én már készen voltam a kimchi jiggae-vel. Leültünk a kanapéra, és a tv-t bekapcsolva kezdtünk el falatozni.
-Hmm... Igazi koreai kaja... -nyammogott teli szájjal.
Váratlanul a lakásból valahonnan egy kis zeneszó kezdett el hallatszani. Azt hittem, hogy csak Marie-é az, így hagytam, had csörögjön csak. Azonban barátnőm értetlen fejjel nézett rám.
-Még a mai nap felvennéd? -vonta fel egyik szemöldökét, mire kis híján eldobtam a tányért és szaladni kezdtem a konyhapult felé.
Még pont sikerült felvennem mielőtt lerakta volna.
-Haló? Áh, szia YoungJae. Hát.. most érkezett meg nemrég Amerikából a barátnőm, és nem szeretném egyedül itthon hagyni, szóval nem tudok most elmenni. Sajnálom... De nem lehet, YongGuk nem engedné. És mit mondott..? Akkor egy óra múlva ott vagyunk. -nyomtam ki. Ezek a fiúk...
-Na most ezt kérlek szépen fordítsd le nekem. -tette keresztbe karjait.
Elmagyaráztam neki röviden a helyzetet, és rögtön magára kapott valami vadabb göncöt. Látszólag felcsigázta, hogy Zelo-ékkal fogunk találkozni az éjszaka közepén. Még arra is megkért, hogy sminkeljem ki kicsit merészebben. Emiatt kicsit késésben is voltunk. Mikor odaértünk bezörögtem a félig nyitott garázsajtón, amíg barátnőm elképedve bámulta a környéket. Miután beléptünk a garázsba, még jobban eltátotta a száját. Már éppen köszönni akartam volna a fiúknak, amikor Zelo a nyakamba csimpaszkodott. Mikor a fiú elengedett tapsoltam kettőt, hogy a kis csapat rám figyeljen.
-Srácok, Ő itt Marie. -mutattam barátnőmre. -Marie, Ő itt Zelo, DaeHyun, HimChan, YongGuk, JongUp és YoungJae. -soroltam fel a fiúk neveit. -Ő segített nekem ideköltöznöm, és most két hónapig nálam fog lakni. Úgy hogy egy ideig rendszeresen fogjátok látni Őt is. -fordultam a fiúk felé.
Amikor felébredtem oldalamról hátamra fordultam, és aprókat pislogva nyújtóztattam ki elgémberedett végtagjaimat. Megvakartam a nyakamat, majd egy óriásit ásítottam. Lecsuktam pilláimat és visszaemlékeztem az álmomra, amiben egy romantikus napot töltöttem el Zelo-val. Ahogy kettesben a zenére hangolva mozogtunk, aztán.. amikor szeretkeztünk.... Megmosolyogtam a gondolatot, aztán lassan kinyitottam a szemem és meglepődve vettem tudomásul, hogy nem otthon vagyok, a saját ágyamban. Szóval akkor... Oldalra fordítottam a fejem, és egy édesen alvó kékséggel találtam szembe magam. ..még sem volt álom. Felé fordultam teljes testemmel, s ujjaimmal végig pásztáztam hibátlan arcának minden szegletét. Az ajkait, állkapcsát, szemeit... Egyszer csak nyammogni kezdett, majd az épp szájánál járó mutatóujjamra harapott, és kipattantak hatalmas lélektükrei. Kuncogtam egy kicsit, azután magához húzott. Mellkasára tettem a fejem, és hasát kezdtem cirógatni, ő pedig nyomott egy puszit a hajamra.Kettőnkön kívül senki sem tudott a kis kalandunkról. YongGuk egy az egyben eltiltott volna minket egymástól, ismervén azt, hogy mennyire ragaszkodik a szabályokhoz. Amik persze azért vannak, hogy megszegjük őket. Pár napig nem tudtam elmenni a fiúkhoz, mert előléptettek, így több és nehezebb munkát kaptam. Természetesen a fizetésem is nagyobb összeg volt. Azóta már nem tartózkodom a gondolattól, hogy Zelo barátnője vagyok. És egyáltalán nem érdekel, hogy ő más, mint én...
Ma délután érkezik meg Marie repülője. Munka után otthon vettem egy gyors zuhanyt, és kocsiba ültem. Útközben írtam neki egy sms-t, hogy egy Audi TT-t keressen. Amikor odaértem az Incheon reptérre, leparkoltam és az autóban ülve vártam barátnőm érkezését. Öt percenként az órámra néztem, végül unalmamban bekapcsoltam egy kis zenét. Annyira beleéltem magam, hogy amikor az ablakon kopogtak, azt hittem ott halok meg szívrohamban. Miután lenyugtattam magam kiszálltam és bedobtam a bőröndjét a csomagtartóba.
-Na pattanj be. Megmutatom neked Szöult. -kacsintottam rá, majd beültünk és már indultunk is.
-De jól megy valakinek. -tapizta Marie a műszerfalat, amire válaszul csak kuncogni kezdtem.
Elmentünk megnézni az idolok kiadóit, a Namsan Tower-t és a Banpo hidat is. Estére még be akartam tervezni, hogy megnézzük az Akadémiát, de mindketten elfáradtunk a nap végére. Engem a sok munka, Marie-t pedig az utazás merítette ki. A barátnőm felolvasott egy címet, de a cetlit azonnal ki is dobtam a lehúzott ablakon.
-Szó sem lehet arról, hogy egy másik lakásban aludj. Nálam laksz, amíg itt leszel, és kész. Erről nem nyitok vitát. -mosolyogtam, miközben az utat figyeltem, és hazafelé vettem az irányt.
Otthon felvittem a galériába a Jones lány cuccait, majd megmutattam neki, hogy mi hol van.
-Nos, akkor nyugodtan elmehetsz zuhanyozni. Addig én csinálok egy gyors vacsorát. Rendben? Oké.
Szegény lányt nem hagytam szóhoz jutni sem. Egy árva hang nélkül sétált be a fürdőszobába, és mire kijött én már készen voltam a kimchi jiggae-vel. Leültünk a kanapéra, és a tv-t bekapcsolva kezdtünk el falatozni.
-Hmm... Igazi koreai kaja... -nyammogott teli szájjal.
Váratlanul a lakásból valahonnan egy kis zeneszó kezdett el hallatszani. Azt hittem, hogy csak Marie-é az, így hagytam, had csörögjön csak. Azonban barátnőm értetlen fejjel nézett rám.
-Még a mai nap felvennéd? -vonta fel egyik szemöldökét, mire kis híján eldobtam a tányért és szaladni kezdtem a konyhapult felé.
Még pont sikerült felvennem mielőtt lerakta volna.
-Haló? Áh, szia YoungJae. Hát.. most érkezett meg nemrég Amerikából a barátnőm, és nem szeretném egyedül itthon hagyni, szóval nem tudok most elmenni. Sajnálom... De nem lehet, YongGuk nem engedné. És mit mondott..? Akkor egy óra múlva ott vagyunk. -nyomtam ki. Ezek a fiúk...
-Na most ezt kérlek szépen fordítsd le nekem. -tette keresztbe karjait.
Elmagyaráztam neki röviden a helyzetet, és rögtön magára kapott valami vadabb göncöt. Látszólag felcsigázta, hogy Zelo-ékkal fogunk találkozni az éjszaka közepén. Még arra is megkért, hogy sminkeljem ki kicsit merészebben. Emiatt kicsit késésben is voltunk. Mikor odaértünk bezörögtem a félig nyitott garázsajtón, amíg barátnőm elképedve bámulta a környéket. Miután beléptünk a garázsba, még jobban eltátotta a száját. Már éppen köszönni akartam volna a fiúknak, amikor Zelo a nyakamba csimpaszkodott. Mikor a fiú elengedett tapsoltam kettőt, hogy a kis csapat rám figyeljen.
-Srácok, Ő itt Marie. -mutattam barátnőmre. -Marie, Ő itt Zelo, DaeHyun, HimChan, YongGuk, JongUp és YoungJae. -soroltam fel a fiúk neveit. -Ő segített nekem ideköltöznöm, és most két hónapig nálam fog lakni. Úgy hogy egy ideig rendszeresen fogjátok látni Őt is. -fordultam a fiúk felé.
Marie pow
Miután elkezdte a neveket sorolgatni, Zelo után elvesztettem a fonalat. Valami teljesen máson akadt meg a szemem. Az egyik fiú oldalt állt nekem, és éppen az egyik autót törölgette fényesre. Egy fekete-fehér fullcap; egy lenge, ujjatlan, barna felső; egy bővebb tetejű, mély ülepű, fekete csőnadrág volt rajta, egy DC-s cipővel. Nem tudom mi, de valami megragadott benne. Odahajoltam YeonJi-hoz.
-Mit mondtál? Mi a neve a fullcap-es srácnak? -érdeklődtem suttogva.
-JongUp, miért? -nézett rám.
Mmm, -ízlelgettem magamban nevét. JongUp... Érdekes..
-Mit mondtál? Mi a neve a fullcap-es srácnak? -érdeklődtem suttogva.
-JongUp, miért? -nézett rám.
Mmm, -ízlelgettem magamban nevét. JongUp... Érdekes..
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése