11. Bűnös vágy

Marie pow

  Amikor YeonJi dolgozott a fiúkra bízott rá, hogy vigyázzanak rám, és hogy addig se legyek egyedül. Egy YongGuk nevű fiú nem engedte, hogy állandóan ott legyek, ezért az egyik fiú elvállalta, hogy majd átjön arra az időre a barátnőm lakására. A mai nap is épp így zajlott. YeonJi már épp indulni készült korán reggel, amikor csengettek. A lány elment, a fiú pedig elhelyezkedett a kanapén és a tv-t kezdte kapcsolgatni. Egy kicsit nem fűlött a fogam ahhoz, hogy tulajdonképpen bébiszittert bíznak rám, de elnéztem, mert tudtam, YeonJi csak aggódik értem. Főleg, hogy alig tudok valamit koreaiul. Neki már adott volt a nyelv, mert eredetileg itteni származású. De én...
 -Vedd már halkabbra, kérlek. -szorítottam a fejemre a párnámat, ezzel védekezve a tv keltette zaj ellen.
 -Eh? -kérdezett vissza.
Valaki dobjon már meg egy tolmáccsal...! Előkerestem okostelefonom, és lefordítottam, amit szeretnék. Miután kész lettem, leslattyogtam a lépcsőn és az arcába nyomtam a lefordított szöveget.
 -A tv.. Halkabbra vennéd? Megköszönném.
 -Persze. Amúgy cuki a pizsid. -nyomta elém telefonomat, miután Ő is bepötyögte, amit akart.
Magamra néztem, arcomat pedig elöntötte a forróság. Egy kék, egyszarvú-s kezeslábas volt rajtam. Olyannak tűnhettem, mint egy óvodaszökevény. Elvettem tőle a készüléket és ismét írni kezdtem.
 -Mit mondtál? Mi is a neved? -adtam oda neki.
Innentől kezdve így beszélgettünk.
 -JongUp, miért? -nézett rám értetlenül.
 -Figyelj, JongUp... Egy kicsit még szeretnék aludni, azért mégis csak hajnali öt van. Felőlem pornót is nézhetsz, de halkan. Légyszíves.
Mikor elolvasta hangos nevetésben tört ki, majd felmutatta hüvelykujját, hogy megértette. Megráztam a fejem egy sóhajtás kíséretében és visszasétáltam a galériába, a pihe puha ágyamba. Kényelmesen elhelyezkedtem, aztán nyammogtam egy párat, és már szundítottam is. A nap már magasabban járt, arcomat melengette mikor felébredtem. Kinyújtottam elgémberedett lábam, és a hátamra fordultam. Pár percig még élveztem, ahogy a nap sugarai a bőröm simogatják, aztán kinyitottam szemeimet, amit úgy éreztem nem kellett volna. A koreai fiú éppen felém közeledett a fejével, pillái le voltak hunyva. Mi az isten?!! Kigurultam a fiú alól és gyorsan állásba vágva magam mutogatni kezdtem rá.
 -Ya! Te meg mi a fenét csinálsz?! -rivalltam rá anyanyelvén.
Azért a doramákból ellestem pár mondatot, szót.
 -Én.. Én csak... -fogta fejét.
Hirtelen hátat fordított és lerohant az alsó szintre. Néhány pillanatig még utána bámultam, majd leültem a földre és a halántékom kezdtem masszírozni. Később a bőröndömből elővettem egy farmer csőnadrágot, és egy fekete, ujjatlan, asszimetrikus felsőt. Lebattyogtam a ruhákkal a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót. Ledobtam magamról a kezeslábast, majd beálltam a zuhany alá. Kellemes, meleg víz csordogált a zuhanyrózsából, ami kellőképpen el tudott lazítani. Gondolataimban elmeredve kezdtem el hajamat mosni, utána pedig dudorászva törölköztem meg. Az egyik szárítóról levett fehérneműt felvettem, és éppen a farmeromba próbáltam belepasszírozni magam, amikor a tükörbe nézve megpillantottam magam mögött az ázsiai fiút vörösen izzó szemekkel. Annyira megijedtem hirtelen, hogy megcsúsztam a hideg, vizes kövön és befejeltem a falat magam mögött. Fájdalmamban számra haraptam. Iszonyatosan zsongott a fejem, de legalább a nadrág rám jött.. Pár másodperc múlva az ajtó észrevétlenül kinyílt, és egy JongUp nézett be rajta.

JongUp pow

  Nem tudtam mit tehetnék.. De, annyira vonzottak az ajkai. Minden egyes percben azon őrlődtem, hogy mit tegyek. Végül amellett döntöttem, hogy elnézést kell tőle kérnem mindenképpen. Óvatosan nyitottam be hozzá a fürdőszobába, s körülnéztem.
 -Figyelj, szeretnék bocsánatot kér... ni.
Amikor megpillantottam a lengén öltözött lányt a szám eltátottam, és megdermedve néztem végig rajta. Vékony lábain egy passzos nadrág volt, felsőtestét pedig egy melltartón kívül semmi sem takarta. Tökéletes bőrén apró vízcseppek folytak végig, amik farmerje korcánál álltak meg. Meglepetten nézett rám. Hatalmas szemének élénk zöld csillogását még a tavaszi növények is megirigyelnék. Pillantása elrabolt, nem tudtam szabadulni tőle. A markában tartott. Víztől ázott haja hibátlanul keretezte szép, szívformájú arcát. Bíborszín, duzzadt, kívánatos ajkai vonzották a figyelmem... Pillanatnyi gondolatmenetemből egy törölköző szakított ki, ami épp felém tartott. Egyszeriben elkaptam, és meglepetten néztem a lányra.
 -Kifelé! -kiáltotta angolul -amit kivételesen megértettem-, miközben még egy textillel kezdett hadonászni.
Bambán meghajoltam, majd az ajtót magam után becsukva, háttal nekitámaszkodtam annak. Sóhajtottam egy mélyet, s megpróbáltam elfojtani magamban az éppen feltörekvő vadat. Nem, nem lehet... Nem szabad..... -téptem idegesen a hajam.

  Pár perccel később jobbnak láttam, ha lehűtöm magam, így a konyhába sétáltam és a csap alá nyomtam a fejem. A hideg víz hatására kissé lenyugodtam, de belül még éreztem, hogy valami ki akar belőlem törni. Alig fél éve vagyok tisztában azzal, hogy hópárduc vagyok. A szüleim emlékeit elvették rólam, és ide kerültem. YongGuk azonnal leszögezte, hogy az első pár hónapban vagy akár évben is, még lehetnek kisebb fajta kirohanásaim, dührohamaim, esetleg véletlenszerű átváltozásaim. Egy ideje sikerült legyűrnöm a bennem lakozó nagymacskát, de amióta megjelent Marie, azóta nem bírom kordában tartani magam, pedig minden erőmmel próbálkozom... Miután elzártam a vizet, a csap fölött támaszkodva igyekeztem gondolataimat rendezni. Váratlanul mögöttem ajtó csukódást hallottam meg, mire fejem azonnal odakaptam. A lány rémülten nézett rám, amitől elszállt az agyam és át vette az uralmat testem fölött a vad.

Marie pow

  Magamra vettem a pólómat, és egy pár perces töprengés után kinyitottam a fürdő ajtaját, amit becsuktam magam mögött. Amikor JongUp-ra pillantottam a fiú felém kapta tekintetét, amiből áradt a vadság, és a kegyetlenség. Mintha nem is ő lett volna. Komótosan megfordult és lassú léptekkel indult meg felém. Szeme barnaságát átvette egy sokkal rémisztőbb, vörösesen izzó szín. Egyre közelebb, s közelebb ért, végül már arcomon éreztem forró leheletét. Hátrálni kezdtem, de pár lépésnél tovább nem jutottam. Hátam a falnak ütközött. A fiú kezeivel a fejem mellett megtámaszkodott és tekintetét enyémbe vájta. Pár pillanatig tartott csak, amíg szemeztünk, de mintha egy örökkévalóságig néztük volna egymást. Vöröslő írisze felcsillant, majd hirtelen annyit észleltem, hogy JongUp erőszakosan falja ajkaimat. Meglepődöttségemben pilláimat is elfelejtettem lehunyni. Egyre követelőzőbb és durvább lett, ami megrémített. Eszem ágában sem volt visszacsókolni. Fájó, de valahogy mégis élveztem. Félreértés ne essék, undorodom a szadomazótól... Minden erőmmel próbáltam ellökni magamtól, azonban testével még jobban a falhoz szorított. Alfelével picit meglökött, amitől akarva akaratlanul is felnyögtem. Combomnál éreztem keménységét, amitől megriadtam. Egyszeriben elvált párnáimtól és rám nézett. Lélektükre visszaváltott sötét barnás színre, majd arca eltorzult, ijedten nézett végig rajtam. Gyorsan megfordult és miután felvette a cipőjét, s kabátját, kiviharzott a bejárati ajtón. Annyira hamar zajlottak le az események, hogy reagálni sem tudtam.

  Körülbelül két órát lehettem egyedül a lakásban, mielőtt kulcscsörgésre eszméltem. Amíg YeonJi haza nem jött. Mikor észrevette, hogy nincs itt a fiú meglepődve nézett körbe. Rákérdezett, de csak megráztam a fejem. Vette az adást, hogy most erről nem szeretnék beszélni, ezért nem is firtatta tovább a témát. Elmentünk a ház melletti kis boltba. Barátnőm elmesélte, hogy itt találkozott először a kék hajú fiúval. Az egészet mosollyal az arcán regélte el, viszont egy két dolgot kihagyott vele kapcsolatban, ami kicsit nyugtalanított. Látszott rajta, hogy valamit nem szeretne elmondani nekem, de rá hagytam. Ha nem, hát nem. Este nyolc felé, amikor már bőven sötétbe burkolózott az égbolt, YeonJi kitalálta, hogy menjünk el a srácokhoz. Abban a pillanatban, a történtek után, valahogy nem igazán tudtam ennek örülni, de az ő kedvéért belementem, egy mosolyt erőltetve fejemre. Mikor leparkoltunk az Audival, szinte azonnal felnyílt a garázsajtó. Megkönnyebbülésemre Zelo húzta fel. Váltottak egy gyors szájra puszit, azután a lépcsőház felé vettük az irányt. Ott csatlakozott hozzánk HimChan, majd az első emeleten a két szerelmes levált tőlünk. Mikor hátat fordítottak Zelo még gyorsan kacsintott egyet az idősebb fiú felé, utána végleg eltűntek valamelyik szobában. A másodikon letelepedtünk a hatalmas kanapéra, és YoungJae krákogott egyet.
 -Nos akkor... Mivel jövő hónapban lesz a mi kis YeonJi-nk tizennyolcadik szülinapja, úgy gondoltuk szervezhetnénk neki egy partit...
YongGuk folyamatosan fordított nekem, azonban egy idő után teljesen elkalandoztam, hiába a barátnőm szülinapjáról volt szó. JongUp-al egymást bámultuk, és eléggé feszélyezve, kényelmetlenül éreztem magam. Mintha lyukat égetett volna belém. Nem bírtam elszakadni tekintetétől, de igazából nem is akartam...