14. Érzelmek hálójában

Marie pow

  Szörnyű volt látni YeonJi-t, ahogy napról napra folyamatosan egyre depressziósabb lett. Segíteni akartunk neki mindannyian, de nem hagyta. Szégyelltem magam azért, mert közben JongUp-al egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A fiú még azt is bevallotta, hogy nem érdeklik a nemzetiségi, és a nyelvi problémák. Aranyos volt tőle... Egyik nap pont barátnőmtől taxiztam el a fiúkhoz. Alig parkolt le a kocsi, de már nyílt is a garázs ajtaja. Éppen ki akartam fizetni a fuvart, amikor odaállt mellém JongUp és még előttem a sofőr kezébe nyomta a pénzt. Miután a taxi elhajtott sóhajtva sétáltam be a garázsba, majd a fiú lecsukta mögöttem az hatalmas fém szerkezetet.
 -Köszönöm oppa. De ha még egyszer helyettem fizetsz, eskü lenyomom a torkodon a magassarkúm. -emeltem fel fenyegetően a lábam, ugyanis már nem ez volt az első eset.

 -Bármikor újra megtenném. -szólalt meg angolul, amivel picit meglepett. -Nem viccelek. -vigyorgott.
 -Halál JongUp-ra! -kiáltottam el magam.
A fiú felé kezdtem futni, miután lekaptam a jobb lábamról a beígért cipőt. Százezerszer körbe rohantunk a kocsik között, azonban nálam gyorsabbnak bizonyult.
 -Feladom... -vettem vissza lábbelimet, és nekitámaszkodtam az egyik Hyundai-nak.
 -JongUp vs. Marie... Egy-null... -nevetett diadalittasan.
 -*Nu pogodi...
*Nu págágyí. - Na megállj csak.
 -Eh? -nézett rám értetlenül.
Eldobtam mindkét magassarkúm és megiramodtam felé. Kicsit későn kapcsolt, így valamennyire sikerült beérnem és a hátára ugortam. Belecsimpaszkodtam, mint egy kis majom, és semmiért sem eresztettem el. -Meg vagy!
Egyszer csak megszédültem, annyit ficánkolt alattam. Lemásztam róla és a legközelebbi autó motorháztetejére ültem. A fiú is így tett, s arcomat kezdte kémlelni. Egy kicsivel később is még engem bámult, amitől kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Éreztem, ahogy arcomba vér szökik, és felforrósodik. Kezét lassan, az enyémhez vezette, majd megfogta azt, végül ujjainkat is összekulcsolta. Amikor kezeinkre néztem melegség járta át a szívem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz majd, ha ideutazom.
 -Ez most mi közöttünk? -kérdezte félénken.
 -Nem tudom, de... kedvellek. -kezdtem ujjaival játszani.
 -Én is... -szorította meg mancsomat.

YeonJi pow

  Egyre gyakoribbak lettek a rosszul léteim, ezért titokban meglátogattam egy nőgyógyászt. Feszengve ültem fel a vizsgáló ágyra, majd feküdtem el azon. Izgatottan vártam, hogy mit fog mondani az orvos. A vizsgálat végeztével egy szekrényhez sétált, amiből egy barna kis szatyrot vett elő. Visszalépdelt hozzám, s a kezembe nyomta a csomagot.
 -Gratulálok kisasszony, maga gyermeket vár. -mosolygott rám őszintén. -Ebben a csomagban megtalál mindenféle kisebb-nagyobb segítséget a későbbiekhez. Majd telefonon megbeszéljük a további vizsgálatok menetét, ha esetleg úgy döntene, hogy megtartja.
Lesokkolva hagytam magam mögött az utcákat a városban sétálva. Minden negyvenes éveiben járó nő, és az afölöttiek, végig néztek rajtam, és amikor a szatyron meglátták a 'BabyBoom' feliratot, azonnal elmosolyodtak. Otthon teljesen magamon kívül, egész nap a csomagot bámultam. Valahogy nem bírtam megbarátkozni a gondolattal, hogy babát várok attól, aki számomra a legfontosabb, és aki most halottan fekszik kitudja hol. Feldolgozhatatlan volt, hogy a szívem alatt egy pici Zelot hordok, egy új életet. Mindig is szerettem a gyerekeket, és meg voltam győződve arról, hogy majd én is szeretnék, de... nem ilyen körülmények közt. Boldog vagyok, hogy itt Szöulban születhet meg, viszont elkeserít, hogy apa nélkül kéne felnőnie. Senkinek sem kívánnám, hogy apuka, esetleg anyuka nélkül nőjön fel, nem még a saját véremnek. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne ha a gyermek apja még köztünk lenne.

 -Anya... -szorongatta lábamat az én kis lányom. -Apa megijesztett. -sírt.
Zelora néztem, aki csak védekezőn felemelte kezeit.
 -Nem meg mondtam, hogy ne ríkasd meg a gyereket, azzal, hogy a fogaidat villogtatod? -mosolyogtam.
Egyszerűen nem bírtam rá haragudni. Felemeltem a picit és karba véve kezdtem el vele sétálni a közeli játszótér felé, amit még a fiúkkal és Marie-val építettünk közösen a gyerekeknek. Beültettem a hintába és óvatosan meglöktem párszor. Nem tetszett neki. JunHong felé nyújtózkodott karjaival. A fiú odasétált mögé, kivette a lányt, majd leült a hintába és az ölébe ültette. Lassan kezdtek előre-hátra mozogni, mire a pöttöm hangos nevetésben tört ki.
 -Bezzeg ilyenkor már jó apád, mi? -nevettem karba tett kezekkel.

  Akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe, párat szipogtam, aztán a takarómba töröltem víz áztatta arcomat. A szívem mélyén még él a remény bennem, hogy semmi baja sem esett a fiúnak, és majd vissza fog jönni hozzám, hozzánk... Elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, mindenképpen megtartom, és felnevelem a picit. Biztosan Ő is így szeretné. Felhívtam az orvosom, hogy elújságoljam neki a hírt, és hogy kérjek időpontot a következő vizsgálatra. Egyedül Marie-nak mondtam el, hogy terhes vagyok. YongGuk-éknak nem mertem. Csak hónaponként egyszer kellett bemennem ultrahangra és vérvételre. Barátnőm segített rendet rakni a lakásban. Három zsák szemét bőven összegyűlt, amiket hatalmas mosollyal vitt ki a ház melletti kukákhoz. A rosszullétek elmúltával egyre kívánósabb lettem. Sósat, édeset egyaránt kívántam. Próbáltam megelőzni a nagy éhségrohamokat naponta többszöri, kis evésekkel. A doki tanácsára gyümölcsöket is mindennap ettem. A pocakom egyre nagyobb, s nagyobb lett. Valamilyen szinten vigaszt nyújtott az, hogy habár Zelo nem lehetett mellettem, szerelmünk gyümölcsét hordom a szívem alatt. A 21. hétre már kezdte fúrni az oldalam az a kérdés, hogy vajon fiú lesz-e vagy lány. Éppen a vizsgálóágyon feküdtem, míg a doktornő bezselézett hasamon húzogatott végig egy kis szerkezetet. Tisztán lehetett hallani, ahogy ver a pici szíve. Pár percig még csendben figyeltem a monitoron lévő apróságot, aztán Dr. Choi megszólalt.
 -Örömmel közlöm YeonJi-shi, hogy kislánya lesz. -fordult felém mosolyogva.

  Szabadidőmben -,ami bőven volt- mindig zenét hallgattam, vagy énekelgettem. Egy listát is összeállítottam a baba cuccainak. Marie-val elmentünk egy kismama boltba, s körbenéztünk. Hasamat simogatva nézegettem az apró kis kezeslábasokat. Barátnőm vigyorogva ugrált a sorok mellet, és jó pár játékot és kelléket beledobált a kosárba.
 -Nézd! De édes~ -kocogott oda egy plüss hópárduchoz.
A szívem összeszorult, mikor megpillantottam a játék macskát. Torkomban egy gombóc keletkezett, és a gyomrom is görcsbe rándult. nem tudtam lebeszélni a plüss megvételéről, így az újonnan vett tárggyal tértünk haza, sok más babacuccal együtt. Egyre többet rúgott és mozgolódott, a hasam konkrétan hullámvasutazott. Dr. Choi nevetve jegyezte meg, hogy akkora vagyok, mint egy csatahajó.

  Nyár felé járt már. Úgy 37 hetes lehettem, amikor egy lenge, virágmintás ruhában kiültem a teraszra egy napozóágyba. Nem égetett a nap, épp hogy csak pár felhő volt az égen, és kellemesen fújdogált a szél is. Csendben hallgattam a madarak csicsergését, s valahogy elnyomott az álom...

 -Anyu, apu... gyertek már! -húzott mindkettőnket a fókák medencéjéhez hat éves lányunk.
Mikor a korlátnak támaszkodtunk Zelo megborzolta a gyerek haját, aki erre elnevette magát. Ujjongva mutogatott az egyik oroszlánfóka felé, amelyik az orrán egyensúlyozott egy labdával. A következő állomásunk a bébi állatok háza volt. Ott a fiú kezébe nyomtak egy kis oroszlánt. Mindannyian simogatni kezdtük, a macska meg nyávogott egyet párszor. Gyorsan elénk állt egy állatkerti gondozó egy fényképzőgépet tartva a kezébe.
 -Kimchi~ -mondtuk mosolyogva a kisállattal pózolva, közben Zelo a kezem simogatta...

  Arra ébredtem, hogy valaki a karom cirógatta. Azt hittem, hogy csak Marie az, így mosolyogva nyitottam ki a szemem, azonban amikor megláttam az illetőt a mosoly lefagyott arcomról és komótosan felálltam. Ujjaimmal arca minden szegletét végigsimítottam.
 -Mond, hogy csak álmodom, és ez nem a valóság... -buggyantak ki könnyeim.
Remegve léptem felé pár lépést, s teljesen lesokkolva néztem barna íriszeibe. Tekintetét, majd kezét hasamra vezette. Pillái alól egy apró sós csepp hullott le. Sír..? A szívem hangosan zakatolni kezdett. Itt van... Choi JunHong visszatért.....