2. Különös álom

  Miután kész lettem a vacsorával leültem a kanapéra, bekapcsoltam a tv-t és közben a kis edényből falatoztam.  Egy elég érdekes vígjáték ment éppen. A címe Baby and Me, és Jang Geun Suk volt benne a főszereplő. Leraktam a konyhapultra a lábast, majd visszaültem és néztem tovább a filmet. Nem tudom, hogy sikerült, de bealudtam közben, és eldőltem a kis egyszemélyes ágy szerűségen.

IU - The Story Only I Didn't Know

  Álmomban egy csendes kis történelmi parkban voltam. Épp hogy csak hajnalodott, így a nap fénye narancssárgásra színezte az eget. Egy kis tó mellett sétáltam el, minek felszínén a Nap fénye ragyogott. A tavacska közepén a Gyeongbokgung palota egyik épülete helyezkedett el. Alig volt néhány ember az épületek között, és az autók zaját is alig lehetett hallani. Egy hatalmas fa mellett sétáltam el, minek aljában egy bokor volt. Ismerős morgást hallottam, mire azonnal odakaptam a fejem. A következő pillanatban már csak annyit észleltem, hogy a földön fekszem és valami nem engedi, hogy felkeljek. A nagymacska erős mancsaival tartott egy helyben. Bárhogy próbáltam segítségért kiáltozni senki sem segített. Egy helyben ficánkoltam, hogy szabadulni tudjak, de semmi haszna nem volt. Szemembe könnyek szöktek, amik aztán lassan csordogáltak le arcomon. Kezemmel töröltem le a sós cseppeket, amikor egy ismerős hangot hallottam meg.
 -Ne sírj... Kérlek...
Amikor látásom kitisztult, szipogva néztem a macska szemeibe. Ugyanis a hang felőle jött. Vörösen izzó szemei furcsa mód megnyugtattak, és akadozó légzésem is rendbe jött. Lelépett rólam, és eltűnt a bokorban... Feltornáztam magam ülő helyzetbe és az állat nyoma után kutattam szemeimmel, azonban az sehol sem volt. Ledöbbenve álltam fel, és a földet kezdtem fixírozni. Az a hang,... pont mint az ismeretlen fiúé...

  Mikor felébredtem csukott szemmel nyújtóztam és ásítottam egyet, majd kinyitottam szemeim. A tv még mindig be volt kapcsolva. Odacsoszogtam és kikapcsoltam, utána elmentem a fürdőbe, hogy vegyek egy frissítő zuhanyt. Hajmosás közben megbeszéltem magammal, hogy ma elmegyek munkát keresni. Mikor kiléptem a fürdőből törölközőbe csavarva, megszólalta a telefonom. Odaszaladtam a kabátomhoz és kivettem belőle a készüléket.
 -Haló?
 -Tudod olyat is feltaláltak, hogy hívás gomb... -szúrt le barátnőm.
 -Uram isten, Marie.! Teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj!
 -Dehogy haragszom. -nevette el magát. -Csak eszedbe juthattam volna. -hallani lehetett, ahogy mosolyog a vonal másik végén.
 -Sorry... De, figyelj. Csodaszép ez a lakás, amit szereztél nekem. Egy isten vagy!
 -Tudok róla. -kuncogott. -És mesélj csak, milyen Szöul?

Elmeséltem neki az út fáradalmait, majd megemlítettem neki a tegnapi kis incidenst.
 -És? Hogy néz ki? Helyes?
 -Hát,.. hogy őszinte legyek... Nagyon magas a korához képest, viszont a szemei...
 -És mi a neve?
 -Azt... nem kérdeztem meg.
 -Hogy a villám kacsintson rád! A nevét igazán megkérdezhetted volna!
Utána elmeséltem neki az álmomat, amit nem tudott hová rakni. Végül elköszöntünk egymástól, én pedig felmentem a galériába, hogy embert varázsoljak magamból.

  Kicsit hűvösebb idő volt az utcákon, és a szél is fújt. Kabátomat összehúztam magamon, úgy sétáltam el egy hostess céghez. Mikor benyitottam mosolyogva fogadott a portás, akinek elmondtam miért jöttem, ő pedig útba igazított.
 -A harmadik emeleten, jobbra a hetedik a ajtó.
 -Köszönöm. -hajoltam meg.
Liftbe szálltam hát, majd amikor már az ajtó előtt álltam nagyot nyeltem, és bekopogtam...
  Azonnal rá bólintottak, így megkaptam a munkát. Most már hostess-ként dolgoztam, pontosabban rendezvény szervezőként és alkalmanként tolmácsolnom kellett, köszönhetően a jó angol nyelvtudásomnak.

  Amikor hazafelé sétáltam megakadt a szemem egy plakáton. Joy Dance Academy & Plug In Music Academy. Kiváncsi voltam, ezért felírtam magamnak a telefonszámot, és a címet. Úgy gondoltam megnézem a helyet, ezért taxiba ültem. Körülbelül háromnegyed óra múlva leparkolt a kocsi, kifizettem a fuvart, és bementem az épületbe. Elkezdtem bent sétálgatni a folyosókon. Némeik terem falai üvegből voltak így tökéletesen be lehetett látni. Volt, aki éppen énekórán, színjátszó órán, rapp órán, vagy különféle tánc órákon volt. Ám volt egy terem, amiből csak zeneszó hallatszódott ki, semmi nem utalt arra, hogy éppen oktatás folyt volna bent. Bekukucskáltam az üvegen keresztül. Egy fiú volt bent egyedül, nekem háttal táncolt, azonban arcát a vele szemben lévő tükörben látni lehetett. Meglepett mikor eljutott az agyamig, hogy a teremben a boltos srác volt. Mozdulatai könnyedek voltak, mégis sütött róla az agresszivitás, és az energia. Amikor egy nyaktörő mozdulatot vitt véghez, azt hittem elájulok. Kezeimet az üvegre tapasztottam és úgy figyeltem tovább a fiút. Hirtelen azt vettem észre, hogy a tükörben engem figyel, de a mozgást nem hagyta abba. Mintha le akart volna nyűgözni. Bár ez már sikerült is neki... Mikor a zene leállt térdeire támaszkodott, de a szemkontaktust még mindig nem szakította meg. Éppen mentem volna be hozzá, amikor megszólított valaki.
 -Jó napot. Miben segíthetek? -kérdezte egy fiatal férfi.
 -Ki... ki az? Ott.. bent... -mutattam a terem felé.
 -Áh~ Az csak Zelo. -mosolygott rám.
 -Zelo... -ízlelgettem a nevét.
 -És még valamiben segíthetek esetleg?
 -Hogy lehet ide jelentkezni? -kérdeztem, azonban rá se néztem a férfire, csak Zelo-t néztem tovább az üvegfalon keresztül.