1. Új hely, új élet

 Mindig is egy nyugodt, békés életre vágytam, de ez sajnos csak álom maradt. Nevelő szülőknél laktam Bostonban, Amerikában. Nem igazán ápoltam valami jó kapcsolatot a szüleimmel. Folyamatosan veszekedtünk. Vagy ők egymással, vagy velem. Egyke gyerek voltam, így természetesen minden stresszüket, bajukat rajtam töltöttek le. Szerettem őket, azonban nem bírtam már a folytonos civakodást. Egy nap, amikor az anyámmal való heves vita elfajult, és tettlegességig ment, elhatároztam, hogy elköltözöm. Célomnak Dél-Koreát szúrtam ki, annak is a fővárosát, Szöult. Éveken át segített nekem az ottani zene, és a tánc kibírni a sokszor kilátástalannak tűnő helyzetet. Volt a szomszédunkban egy lány, ő is nevelőszülőknél lakott, és ő is imádta a kpop-ot, úgy mint én. A neve Marie Jones. Amikor egyre sűrűbbek lettek az apám és anyám dührohamai, akkor véglegesíttem magamban, hogy el kell jönnöm onnan. Nem csak magam miatt, de miattuk is. Nekik is jobb lesz így. Marie segített nekem az utazásban. Vett nekem repülőjegyet, keresett lakást, és pár munkahely lehetőséget is felírt. Nem bírtam szavakba önteni mennyire hálás voltam neki....

 Eljött az utazás napja...
 Korán reggel felkeltem, anyámék még aludtak. Kihúztam az ágyam alól a már teli bőröndöm. Még tegnap este bepakoltam, hogy mindenre legyen időm, és ne kelljen rohannom. Magamra húztam egy combközépig érő, lenge, barna ruhát, amihez egy fekete bőr dzsekit vettem fel. Megfésülködtem, és egy leheletnyi sminket varázsoltam arcomra. Mély levegőt vettem, egy drapp színű magassarkút húztam elő, majd a ruhás szekrényem aljából előkotortam egy kis dobozt, amiben a dugipénzem volt. Nem volt több pár ezer wonnál, de úgy gondoltam jól jöhet, ha esetleg nem találnék munkát azonnal. Utoljára körbe néztem a szobámban, és kitettem a tegnap írt búcsú levelemet az éjjeli szekrényemre. Csendben sétáltam el az ajtóig, ott felvettem a magassarkúmat és kinyitottam a bejáratit. Amint kiléptem az utcára Marie ugrott a nyakamba. Pár percig egymást ölelgettük ide-oda dülöngélve, majd elengedett és a kezembe nyomta a repülőjegyet.
 -Jó utat, és hívj ha majd odaértél.
 -Nem tudom mihez kezdenék nélküled. Hálás vagyok mindenért. -öleltem meg még egyszer.
Aztán leparkolt az út szélén egy taxi. A sofőr kiszállt belőle és elvette tőlem a bőröndöm, majd berakta a csomagtartóba. Intettem Marie-nak, aki csak rám mosolygott.
 -Vigyázz magadra. Mindenképpen hívlak majd. -nyitottam ki a kocsi ajtaját.
 -Annyeong!
Beültem a taxiba, mire beindult a motor. Hátrafordultam és a hátsó ablakon kezdtem integetni Marie-nak, aki bőszen kalimpált mindkét kezével, aztán egy hatalmas szívet mutatott. Az autó elindult, és a lány alakja távolodni kezdett.

  "Anya, apa... Köszönöm nektek ezt az elmúlt pár évet, és mindent. De, jobbnak láttam, ha elmegyek. Mindegyikünknek jobb lesz így... Hálás vagyok, amiért felneveltetek, és sajátotok ként szerettetek. Furcsa lesz új országba, új városba, és új emberek közé mennem. Kerestem lakást és munkát is. Reményeim szerint boldogulni fogok egyedül, ti pedig nélkülem.

  Szeretlek titeket, még ha ez néha nem is tűnt úgy.

Seo Yeon-Ji, a ti lányotok...."

  Mikor a gépem a fárasztó út után megérkezett a Gimpo reptérre, megkönnyebbülve könyveltem el magamban, hogy végre "otthon" vagyok... Átváltottam a pénzem wonba, aztán taxiba ültem és a sofőr kezébe nyomtam a lakásom címét, amit még Marie írt fel. Azt mondta olcsó, kedves kis lakás, egy nyugis környéken. Félóra múlva meg is érkeztünk a megadott címre. Kifizettem a fuvart, majd felmentem a lakáshoz, aminek az ajtajában a tulaj már várt. Odaadtam neki az első két hónapra való bért, utána odaadta a kulcsokat. Miután elment azonnal bementem a lakásba és leraktam a cuccom. Félfedező útra indultam el bent. (Click) A bejáratival szemben egy kis konyha helyezkedett el, rögtön jobbra pedig a fürdőszoba. Amikor balra fordultam egy tágas kis helyiség fogadott, amiben volt egy kanapészerű ágy, a tv, és a konyhapulthoz tartozó székek. A tv mellett volt egy hatalmas ablak, amin jó sok fény szűrődött be. A kanapéval szemben volt egy nagy lépcső. Egy galériába vezetett fel, ahol volt két ágy, és egy falba épített szekrény. Fentről tökéletesen be lehetett látni az alsó szintet.... Az alsó szinten elterültem a kis kanapészerűségen, és behunytam a szemem. Új otthon, új környezet. Sok mindent meg kell még szoknom, de szerintem ez nem lesz akadály. Új kezdet fényében jöttem ide, és tetszik ez az egész.... Gondolat menetemet a hasam hangos korgása zavarta meg. Felálltam és belekukkantottam a hűtőbe, de az kongott az ürességtől. Pont, mint a gyomrom. Így hát elindultam, hogy bevásároljak magamnak. Az utcára kiérve körbe néztem, majd a háztól jobbra lévő első épületben megpillantottam egy boltot. Hála az égnek... Bent elvettem egy kosarat, majd elkezdtem a sorok között sétálni és sorjában pakolgatni az árukat a kosaramba. Tej, rizs, kínai kel, hús, ásványvíz, tészta, és.... Pont amikor a gyümölcsök mellett sétáltam el, majdnem fellökött valaki. A kosaramból kieső dolgokat összedtem, majd hajamat a fülem mögé tűrtem és hajlongani kezdtem.
 -I'm so... akarom mondani sajnálom... Elnézést.
 -El van nézve.
Amikor felpillantottam egy magas, korombeli fiút pillantottam meg. Haja kékes színű volt, amit pár vörös melír tett extravagánssá. Mindkét fülében fülbevaló díszelgett. Arca érzelem mentes volt, mégis volt benne valami vonzó. Egy hosszú, fekete szövet kabátot viselt, egy koptatott farmerral, és egy fekete bakanccsal. Nem nézett rám, azonban amikor tekintetünk találkozott, magamban azt kívántam, hogy kerüljek a pokol mélyére, ha ez a fiú tényleg ennyire jóképű, hiába nézett ki gyereknek. Gyönyörű, sötét szeme magával ragadott és nem akart engedni. A markában tartott. Teljesen megbabonázott. Azonban amikor összehúzta szemöldökét, egy érdekes kép villant be elmémbe. Egy morgás, ami egy nagymacskához tartozott, majd egy hangos sikítás. Megráztam a fejemet, s mégegyszer meghajoltam. Elindultam, hogy összeszedjek mindent, majd a kassza felé vettem az irányt és kifizettem az árukat. A bolt ajtajában még visszafordultam, a fiút viszont már nem láttam..

 A lakásba visszaérve megint az a macska villant be. Fejbe veregettem magam, aztán elővettem a laptopom és kikerestem egy receptet. Nekiálltam vacsorát csinálni, de főzés közben sem hagyott nyugodni az ami a boltban történt.