-Z.. Zelo...?
Még egy villanás terítette be a lakást, ami után ismét csak a nagymacskát láttam magam előtt. Megpróbáltam fentebb mászni a lépcsőn, de fogva tartóm nem engedett és erősen nyomott a lépcsőre.
-Az enyém vagy... -zengett elmémben a macskától származó magabiztos kijelentés.
Megráztam fejemet, ezzel tudtára adva, hogy én ezt nem akarom. Rám vicsorított, megvillantva nagy, és hegyes fogait. Légzésem egyre jobban felgyorsult, szívemmel egyetemben. Ismételten szabadulni próbáltam, ami ezúttal sikerült is. Felrohantam a galériába, és az egyik sarokba kuporodva figyeltem a történéseket. A hópárduc azonban nem jött fel, csak csörömpölést lehetett hallani lentről, majd egy morgást. A korláthoz osontam és lenéztem. A szél erősen csapkodta a függönyt, és az eső beesett a nyitott ablakon. Gyorsan szedtem a fokokat miközben lefelé rohantam. Az ablakhoz siettem, és kinéztem rajta. Egy fekete kabátos alak futott el az utcán. Hajamba kapott a szél, arcomon csordogált végig a felhőkből jövő víz. Sóhajtottam egyet, majd becsuktam az ablakom és a fürdőben megtörölköztem...
Attól a naptól kezdve valahogy nem tudtam Zelo szemébe nézni. Kerültem mindenféle kapcsolatot vele. Nem bírtam vele egy helyiségben lenni 10 percnél tovább. Egyszerűen féltem tőle...
Egy keddi napon éppen szabadnapom volt, így bementem az Akadémiára. Kerestem egy üres termet, és miután ledobtam a cuccom a telefonom rácsatlakoztattam a hifire.
Találomra kiválasztottam egy számot, és lazítani kezdtem. Körbe forgattam a nyakam utána mozogni kezdett a testem. Mozdulataim feszesek, erőteljesek voltak. Minden energiámat beleadtam, nem foglalkozva azzal, hogy így hamar ki fogok merülni. Pont, hogy ez volt a célom... A szám végeztével erősen zihálva támaszkodtam neki az üvegnek, homlokomról pedig folyt az izzadság. Aztán jött a következő zene... Egészen így ment addig, amíg jó pár szám után fáradtan terültem el a padlón. Szaporán kapkodtam a levegőt, miközben szememet lehunytam. A következő pillanatban lépteket észleltem, majd csak annyit, hogy valaki a karjaiba vesz, és elvisz valahová...
Amikor szemeimet kinyitottam az Akadémia pihenőjében voltam, egy kanapén. Feltornáztam magam ülésbe és lassan pislogtam párat. Egyszer csak egy pohár gyümölcslét nyomtak elém.
-Túl hajszoltad magad... Idd meg. -utasított a mellettem lévő fotelben ülő fiú.
Nagy nehezen elfogadtam tőle és apránként kortyolva ittam meg az italt. Elvette tőlem az üres poharat, majd lerakta egy kis asztalra. Lábai kis terpeszben voltak, amikre könyökével támaszkodott, úgy nézett rám hatalmas szemeivel. Tekintete megint csak rabul ejtett. Sötét íriszei kivételesen nem mély feketék voltak, hanem vörösen izzottak. Arcomat fürkészte, várt valamire. Végül felállt és menni készült. A testem magától cselekedett, így még sikerült karja után kapnom.
-Zelo... Maradj, kérlek. -néztem rá reménnyel teli szemekkel.
Hátra pillantott, majd sóhajtott és visszaült előbbi helyére. Arcvonásai ellazultak, és perceken keresztül bámultunk egymás szemébe. A szemkontaktust először ő szakította meg azzal, hogy tekintete ajkaimra vándorolt. Saját párnáira harapott, majd arcával közeledni kezdett felém. Mozdulatlanul, csukott szemmel vártam, hogy mi fog történni. Pár másodperc múlva megéreztem forró leheletét. Nem bírtam tovább tétlenkedni, szájára tapadtam. Meglepte hirtelen cselekedetem, de aztán közelebb vont magához. Éhesen faltuk egymást, csak a levegő hiány miatt váltunk el párszor, de utána folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Kezeimmel végig szántottam sűrű, kék fürtjeit, ő pedig derekamnál húzott magához. Ujjaim betévedtek a pólója alá és enyhén kidolgozott felsőtestét kezdtem simogatni. Ám akkor egyszeriben elszakadt tőlem, szájához kapott és sietősen távozott. Csalódottan dőltem vissza a kanapéra. Mutató ujjamat végig húztam vöröslő, duzzadt párnáimon, és elmerengtem.
Amikor szemeimet kinyitottam az Akadémia pihenőjében voltam, egy kanapén. Feltornáztam magam ülésbe és lassan pislogtam párat. Egyszer csak egy pohár gyümölcslét nyomtak elém.
-Túl hajszoltad magad... Idd meg. -utasított a mellettem lévő fotelben ülő fiú.
Nagy nehezen elfogadtam tőle és apránként kortyolva ittam meg az italt. Elvette tőlem az üres poharat, majd lerakta egy kis asztalra. Lábai kis terpeszben voltak, amikre könyökével támaszkodott, úgy nézett rám hatalmas szemeivel. Tekintete megint csak rabul ejtett. Sötét íriszei kivételesen nem mély feketék voltak, hanem vörösen izzottak. Arcomat fürkészte, várt valamire. Végül felállt és menni készült. A testem magától cselekedett, így még sikerült karja után kapnom.
-Zelo... Maradj, kérlek. -néztem rá reménnyel teli szemekkel.
Hátra pillantott, majd sóhajtott és visszaült előbbi helyére. Arcvonásai ellazultak, és perceken keresztül bámultunk egymás szemébe. A szemkontaktust először ő szakította meg azzal, hogy tekintete ajkaimra vándorolt. Saját párnáira harapott, majd arcával közeledni kezdett felém. Mozdulatlanul, csukott szemmel vártam, hogy mi fog történni. Pár másodperc múlva megéreztem forró leheletét. Nem bírtam tovább tétlenkedni, szájára tapadtam. Meglepte hirtelen cselekedetem, de aztán közelebb vont magához. Éhesen faltuk egymást, csak a levegő hiány miatt váltunk el párszor, de utána folytattuk ott, ahol abbahagytuk. Kezeimmel végig szántottam sűrű, kék fürtjeit, ő pedig derekamnál húzott magához. Ujjaim betévedtek a pólója alá és enyhén kidolgozott felsőtestét kezdtem simogatni. Ám akkor egyszeriben elszakadt tőlem, szájához kapott és sietősen távozott. Csalódottan dőltem vissza a kanapéra. Mutató ujjamat végig húztam vöröslő, duzzadt párnáimon, és elmerengtem.
Miért vonz ennyire ez a furcsa fiú?
Akármennyire szeretnék távol maradni tőle, akkor sem megy.
Istenem... Kérlek mond el, miért pont ő...?
Miért kellett pont őt az utamba küldened...?
Istenem... Kérlek mond el, miért pont ő...?
Miért kellett pont őt az utamba küldened...?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése